28. tétel

• A világtengerek használatát szabályozó tengerjog többezer éves. A tengerek a Föld felszínének 70 %-át foglalják el, halászati jelentőségük nagy. A tengeri szállítás a legősibb kereskedelmi formák egyike, ezzel kapcsolatos viták megoldásának szokásjogi szabályai már korán kialakultak (korábbi szabályok pl. lex Rhodia, Hanza Szövetség szokásjoga).
• Közös szabályrendszert a 20. század közepéig nem alkottak, ENSZ megalakulásával lettek meg a szervezeti keretei az egyeztetéseknek és a közös jogalkotásnak.
• 1956: Genf (első tárgyalássorozat) ennek eredménye 1958: négy szerződés születik (szokásjog rögzítése). 1973: 160 ENSZ tagállam részvételével Monego Bay (Jamaica) – ez a konferencia elhúzódik a konszenzusos döntéshozatal miatt 1982 – ig, ekkor nyitották meg a szerződés szövegét aláírásra  ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezménye, melyet 193 tagállam közül csak 17 nem írta alá.
• A tengerjog jogforrási rendszerének fontos eleme a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és annak jogalkotói tevékenysége. A szervezet szakértői a nemzetközi gyakorlatra és szokásjogra támaszkodva különböző szabályokat dolgoznak ki, opt-out rendszert működtet