Egy katonaének

• Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?

  Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;

  Mező jó illatot, az ég szép harmatot ad, ki kedves mindennél.

  
  

  Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,

  Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul,

  Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.

  
  

  Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,

  Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;

  Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.
• Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,

  Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,

  Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.

  
  

  Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,

  Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,

  Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.

  
  

  Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!

  Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,

  Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!