stílusirányzatok, korstílusok

• Középkor

  • 476 (Római Birodalom bukása) - XIII-XIV. század (Reneszánsz)
  • művelődéstörténeti korszak
  • világképének alapja a kereszténység
  • lírában megjelent a hangsúlyos verselés és a rím
  • meghatározó tematikai csoportjai a vallásos költészet, a trubadúrlíra, és a vágáns költészet
  • új drámai formák jelentek meg (misztériumjáték, moralitás)
  • világszemlélet jellemzője a ciklikus nézőpont; az embereknek alig van fejlődés-élménye
  • építészetben a román, később a gótikus stílus uralkodik
  • fontosabb alkotók: François Villon, Dante Alighieri
• Reneszánsz

  • újjászületést jelent
  • XIII. századtól Itáliábol eredt
  • lázad az egyház tekintélye ellen
  • a természet mint téma bekerül a művészetekbe (pl. háttérként)
  • a vallás szerepe erősen csökken
  • előtérbe kerülnek a világi témák, az élet szépségei: a földi élet
  • antik hagyomány kultusza
  • mindennek a mértéke az ember (humanizmus)
  • megnő a művészet szerepe
  • megjelennek a mecénások
  • az alkotónak hírneve van
  • a kor emberideálja a polihisztor
  • képviselők az irodalomban: Petrarca, Boccaccio, Shakespeare, Janus Pannonius, Balassi Bálint
• Barokk

  • XVII. század korstílusa
  • művészetének háttere az ellenreformáció
  • kialakulását segítették a nagy felfedezések is: a pompa, a lenyűgöző méretek
  • a barokk központok kiépülése (pl. Santiago de Compostela) a hódításoknak, az Európába áramló aranynak köszönhető
  • fő célja a katolikus egyház hatalmának, gazdagságának kifejezése
  • monumentális alkotások (eposz, oratórium, soha nem látott méretű templomok)
  • rendkívül erős érzelmi hatásokra építi a művészetét
  • bonyolult szerkezetek
  • mesterségbeli tudás
  • túldíszítettség
  • vallásos tematika (hatásvadászat, pl. mártírhalál, vallásos extázis)
  • fő eszköze az ellentétezés (evilág-túlvilág, keresztény-pogány) és a túlzás
  • képviselői a képzőművészetben: El Greco, Grünewald, Rembrandt, Caravaggio
  • képviselői a magyar irodalomban: Zrínyi Miklós, Pázmány Péter
• Felvilágosodás

  • művelődéstörténeti korszak (XVII-XVIII. század)
  • polgári eszmerendszer, előkészítette az európai polgári forradalmakat
  • hátterében a tudományok és a technika fejlődése, az iparosodás, a nagy tudományos felfedezések álltak
  • népszerűvé válik az utaztató irodalom (a felvilágosult ember meg akarja ismerni a világot)
  • az elnevezés a "sötét középkorral" szemben jött létre, a felvilágosult gondolkozók ugyanis úgy értelmezték a megelőző korokat, mint a szabad gondolkodás és a józan ész megkötését
  • erős társadalomkritika jellemzi
  • a korban több korstílus és stílusirányzat élt egymás mellett 
• Rokokó

  • a XVII-XVIII. század fordulóján elterjedő stílusirányzat
  • a kisműfajokat és a jelentéktelen témákat kedveli
  • súlytalan, könnyed, légies formák, játékosság és finom, kecses formák jellemzik
  • témája az élet élvezete, nem ritkán közel állam a giccshez
  • az irodalomban Csokonai bizonyos költeményei említhetők (anakreóni dalok)
• Klasszicizmus

  • a felvilágosodás korának uralkodó korstílusa
  • Franciaországból indul
  • a stílus irányelveinek megfelelően a művészet követendő normákra, előírásokra épül (receptesztétika), a művészi szabadság a minimálisra csökken
  • a klasszikus (antik) kultúra jelenti a mintát
  • hűvös mértéktartás, szenvedélymentesség, tartózkodás az érzelmektől
  • zárt, szigorú formák, sablonok, szabályok, "recept" alapján születnek a műalkotások
  • célja gyakran a tanítás, nevelés, erkölcsi célzat
  • kedvelt műfajai a tézisregény, parabolaregény, komédia, nevelési regény és az óda
  • képviselői az irodalomban: Diderot, Moliére, Rousseau, Voltaire, Kazinczy
• Szentimentalizmus

  • irodalmi irányzat a XVIII. század és a XIX. század fordulóján
  • nevét az érzelmek kultuszáról kapta
  • a szentimentális alkotások szubjektívek, leginkább a boldogtalanság érzését, az érzelmek és a világ összeütközését, a földön elérhető boldogság lehetetlenségét, a magányt, beteljesületlen szerelmet fejezi ki.
  • pl. Goethe: Az ifjú Werher szerelme és halála, Kármán: Fanni hagyományai, Csokonai: A Magánossághoz
• Romantika

  • a XVIII. század másosik felétől terjedt el, Magyarországon a XIX. század második felében jellemző
  • a klasszicizmus ellenében jött létre
  • a romantikus ember idegenül érzi magát a világban, a művész eltávolodik a tömegektől
  • újító, formabontó, minden hagyományt átértékelő művészet
  • vonzódás a katolicizmushoz és középkorhoz
  • éjkultusz (a titok, az álom kultusza)
  • elvágyódás (távoli tájakra, mesébe, irrealitásba, halálba)
  • egyéniség kultusza és eredetiség
  • képviselők az irodalomban: Blake, Byron, Keats, Shelley, Goethe, Schiller, Hölderlin, Novalis, Puskin
  • képviselők a képzőművészeben: C. D. Friedrich, Delacroix, Gericault, Goya
  • magyarországi képviselői: Kölcsey, Vörösmarty, Katona, Petőfi, Arany
• Realizmus

  • a szó eredeti értelme valósághűség
  • célja a jelenségek minél valósághűbb bemutatása
  • a XIX. század második felének meghatározó stílusa
  • a tipikust ragajda meg (a romantika az egyénit), átlagembert ábrázolja
  • valós helyszínek, valószerű szereplők és történetek
  • a történetek jelen idejűek (XIX. századi)
  • erős társadalomkritika jellemzi
  • objektív, hiteles társadalmi keresztmetszetet ad (minden réteget bemutat)
  • meseszövés területén mértéktartás jellemzi
  • szenvtelen, eszménytelen adatgyűjtésen, megfigyelésen alapul
  • az író mindentudó és a háttérben marad
  • főképp a prózairodalomban bontakozik ki (regény, elbeszélés, novella)
  • képviselői: Mikszáth, Móricz, Jókai, Csehov, Ibsen, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Balzac, Stendhal
• Naturalizmus

  • a XIX. század végén fellépő stílusirányzat
  • a társadalom alsó rétegeinek minél alaposabb megismerésére törekszik
  • kíméletlen hűséggel a rút, borzalmas, undorító vonásokat erősen részletezve mutatja be, valamint az embert és környezetet a maga biológiai valójában
  • jellegzetes témái a szegénység, a prostitúció, a nyomor
  • képviselők: Zola, Móricz Zsigmond
• Szimbolizmus

  • a XIX. század végén fellépő stílusirányzat
  • a józan ész és életvitel, a burzsoázia és anyagiasság elutasítása
  • életérzés a spleen – távolság a valóság és a teljesség vágya között
  • dekadencia: a művészet mindent a hanyatlásban, romlásban fejez ki (A Romlás Virágai)
  • bohémség – költői különállás, botrányos viselkedés
  • kábítószer, ínyencségek, különlegességek kedvelése ételben, italban, nőben (exotikus nők, illatok, drogok) ám nem habzsolás, hanem untság jellemzi
  • beteges érzékenység, neurózis, lázadás
  • a világ értéktelenségének ellensúlyozására a tökéletes szépség megteremtését tűzték ki célul (l'art pour l'art művészet)
  • legfőbb eszközük a szimbólum és a szinesztézia
  • a nyelvhasználat kifinomult, ritka szavak
  • nehéz versformák (pl. a szonett)
  • képviselők: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Magyarországon főként a Nyugat első nemzedéke
• Impresszionizmus

  • a XIX. század végén fellépő stílusirányzat
  • főleg a festészetben és a zenében volt nagy hatása, de kisebb mértékben a költészetben és a szépprózában is éreztette jelenlétét
  • a világ dolgait nem tényszerűségükben ábrázolják, hanem abból indul ki, hogy milyen benyomást gyakorolnak az emberre, milyen hangulatot, légkört, atmoszférát teremtenek
  • az impresszionista versben a dolgokat nem a milyenségük, hanem az általuk keltett hangulatok jellemzik
  • az irodalomban: Rimbaud: A magánhangzók szonettje, Verlaine: Őszi chanson (a nyelv zeneiségére épül)
  • Tóth Árpád, Kosztolányi, Krúdy művei jellegzetesek
• Szecesszió

  • a XIX. század végén fellépő stílusirányzat
  • főleg az építészetben, az iparművészetben és a képzőművészetben hatott, de az irodalomban is
  • stilizált díszítőelemeket tett uralkodóvá, elsődleges jellemzője a dekorativitás (építészeti emlékek Magyarországon: Iparművészeti Múzeum, Vásárcsarnok, Párizsi udvar)
  • az irodalomban a l'art pour l'art szemlélete jellemző, Babits és Kosztolányi korai költészetére hatott (színek, drágakövek, szép, ritka dolgok)
• Kubizmus

  • neve a cubus (kocka) szóból ered
  • csak a képzőművészetben hatott
  • mértani ábrák, formák képezik a rajz alapját
  • a formát megosztja minden esetlegességtől, tiszta geometria
  • érzelemmentes
  • képviselői: Picasso, Braque, Gris, Derain, Duchamp
• Futurizmus

  • a jövő szóból ered
  • ideológiailag a fasizmussal összefonódik, anarchista, nacionalista
  • a háborút, a dinamizmust, a veszélyt élteti
  • formailag: a mozgás ábrázolása a fő cél, mozgások egymásutánját érzékelteti
  • képviselők: Boccioni, Severini, Marinetti, Majakovszkij
• Expresszionizmus

  • =kifejezés, fokozott kifejezőerő – impresszionizmus ellentéteként
  • minden művészeti ágra kiterjed
  • gyakran politikai állásfoglalást hordoz (háborúellenes)
  • szubjektív és irracionális, célja a belső érzelmek, indulatok, tartalmak kifejezése
  • gyors és erős hatásra törekszik; az ösztönöket és a tudatalattit fejezi ki, de a szürrealizmussal ellentétben valóságalapja van
  • ennek érdekében torzít, túloz, a szélsőséges vonásokat ragadja meg
  • képviselők a festészetben: Kandiszkij, Kokoshka, Munch, Matisse, Chagall, Nolde, Klee
  • a magyar irodalomban Kassák, József Attila, Füst Milán egyes vonásai, egyes részei
• Konstruktivizmus

  • tárgyiatlan, nonfiguratív stílusirányzat
  • megszünnek a műfajok, a műalkotás egyszerűen csak kép, alapját színek és vonalak képezik
  • mentes az érzelmektől és indulatoktól
  • az irodalomra nem jellemző
  • képzőművészek: Kandinszkij, Moholy-Nagy László, Mondrian
• Dadaizmus

  • a név önkényes és véletlenszerű (Tristan Tzara)
  • a legszélsőségesebb, a véksőkig abszurd, elméleti alapja gyakorlatilag nincs, csak tiltakozás és rombolás
  • kultúra- és művészetellene, végül önmagát is megszüntette. nem a mű érdekli, hanem a művészi magatartás
  • alapművek: Jarry: Übünkirály, Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset?
  • képviselők: Duchamp, Picabia, a szürrealista triász: Breton-Aragon-Eluard kezdetben mind dadaisták volt itt
• Szürrealizmus 

  • jelentése: a valóságon túli
  • legnagyobb hatású
  • alkotói módszer: a tudatosságtól és értelemtől független: képzettársítás, hallucinációk, látomások alkotják, sok esetben groteszk vonásokkal
  •  a tudatos énnél fontosabb a tudattalan (a freudizmus hatása tetten érhető a művészetben, pl. az álom központi szerepet kap)
  • „olyan szép, mint egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon” (Lautréamont)
  •  képviselők az irodalomban: Aragon, Breton, Eluard; Füst Milán, Nagy László, Juhász Ferenc
  •  képviselők a festészetben: Miró, Chagall, Dalí, Chirico, Klee