Introjekció = bekebelezés: testi szinten: amikor valamit gyorsan/egészben eszünk meg/nyelünk le, a megüli a gyomrunkat, ugyanígy kell ezt elképzelni lelki szinten is - ha valamilyen eszmét, politikai értéket kritikátlanul fogadjuk be egészben, nem mérlegeljük, nem emésztjük meg akkor az "túlterheli a lelkünket"
Projekció = a környezet okolása olyasmiért, ami belőlünk ered. Klinikai vonatkoztatásban a paranoia a legjobb példa rá: képtelen felelősséget vállalni saját vágyaiért/érzéseiért ezért a környezetében lévőket okolja
Konfluencia = amikor a személy nem érez semmilyen határt közte és a környezete között, olyan mintha a környezetével egyek lennének, nem különböztethetőek meg egymástól. Egészségesen szinten ilyen a csecsemő, de viszont pszichopatológiás esetben a rituálék/szertartások összemosódottságot keltik az emberben, már nem érzi az egyén a közte és a környezet közti határt
Retroflexió = visszahajlítás = az egyén tudja, hogyan kell a környezete és a közte lévő határat meghúzni, de ezt a tudást ÖNMAGA személyiségében húzza meg - lesz cselekvő, és elszenvedő személyiségi része, ezáltal önmaga esküdt ellenségévé válik