I. A felfedezések korától a francia forradalomig

• Az amerikai kontinens felfedezése (1492) és a reformáció (1517) olyan alapvető változásokat hoztak az európai államok rendszerébe, mely elvezetett a mai értelemben

  vett nemzetközi jog kialakulásáig.
• A vesztfáliai béke megkötése után (1648) a központosított főhatalmat és kizárólagos erőszak monopóliumot gyakorló államok váltak jellemzővé Európában.
• Birodalmak újjászületése a gyarmati hódításokon keresztül, kezdetben spanyol és portugál gyarmatok Dél-Amerikában, majd a 19. században Afrika, Ázsia, csendes- óceáni térség. Oszmán Birodalom: folytatólagos gyarmatbirodalom, hatalmukat mindig csak egy-egy szomszédos területre terjesztették ki, legnagyobb kiterjedését a 17. században érte el.
• 15. századtól kezdve az államon belüli normákat fokozatosan elkülönítették az államokon felülinek tekintett természetjogi normáktól. A nemzetközi jog első művelői a salamancai egyetemen tanító szerzetesek, (Fransisco de Vitoria). Hugo Grotius fő műve a háború és béke jogáról már tárgyalta az államokba szerveződött népek akaratából létrejött tételes nemzetközi jogi szabályokat.
• Hatalmi egyensúly elve: a vesztfáliai békétől az állandó katonai szövetségek létrejöttéig ez az elv korlátozta a háborúkat. Lényege, hogy a többi hatalom újra és

  újra megakadályozza, hogy valamelyik hatalom átfogó birodalmat hozzon létre.
• A nemzetközi kereskedelem fenntartására létrejönnek a béke idejére szóló kereskedelmi és hajózási egyezmények.