A francia forradalom nagy hatással volt a nemzetközi jogra azzal, hogy:
deklarálta az alapvetőemberijogokat
kiemeli a nemzetiszuverenitás tiszteletben tartásának fontosságát
megfogalmazza a belügyekbe való beavatkozás tilalmát
Folytatólagos birodalmi törekvések: Napóleon, az Orosz Birodalom, Habsburgok.
A gyarmatokkal kapcsolatos európai felfogás jellemzője, hogy az Európán kívüli világot terranulliusnak (szabadonmeghódítható, uratlan terület) tekintik, melyet a civilizáció terjesztése érdekében lehet leigázni.
Az államközi kapcsolatok jogi szabályozásának jelentős részét nemzetközikongresszusokon dolgozták ki. A napóleoni háborúkat lezáró bécsikongresszus (1815) az európaiegyensúly helyreállítását tűzte ki célul, e cél érdekében hirdették meg az uralkodóilegitimitás és a benemavatkozás elvét.
A nemzetközi közösséget az európaiállamok közössége jelentette, mely ezután kiegészült az EgyesültÁllamokkal és a latin-amerikai országokkal. Magát a nemzetközi jogot is európai közjognak nevezték.
Az államiságot keletkeztető tényezőnek a civilizáltságot tekintették, így a nemzetközi közösség részeként ismertek el olyan Európán kívüli civilizált államokat is, melyeket nem tudtak meghódítani (Japán vagy Sziám).
Az államok közötti kapcsolatok intenzívebbé válása és a technika fejlődése elvezetett az első nemzetköziszervezetek megalapításához: NemzetköziTávíróEgyesület (1865), EgyetemesPostaEgyesület (1874).
A háborúindítás joga továbbra is korlátlan, fellendült viszont a választottbíráskodás útján történő vitarendezés minta: EgyesültÁllamok és EgyesültKirályság.
1899 és 1907 békekonferenciák Hágában, több olyan egyezményt is elfogadtak, melyek korlátozni illetve humanizálni akarták az erőszakalkalmazását.
Nemzetközi jogban a pozitivista szemlélet vált uralkodóvá → a kor nemzetközi jogászai már nem azt vizsgálták, hogy miként kellene viselkedniük az államoknak a nemzetközi kapcsolatokban, hanem azt, hogy melyek azok a normák, amiket követniük kell.