III. A két világháború között

• Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben a győztes hatalmak súlyos területi és jóvátételi rendelkezéseket kényszerítettek a vesztesekre + a háborúk diszfunkcionálissá váltak a technika fejlődése és a fegyverek pusztító képességének növekedése miatt.
• A nagyhatalmak ebből a megfontolásból békerendszert hoztak létre: megalapították a Nemzetek Szövetségét→kollektív biztonsági rendszert akartak teremteni, melynek részesei korlátozzák a háborúindítás jogát és vállalják a nemzetközi jogviták békés rendezését. A Népszövetség azonban nem volt képes a nemzetközi rend stabilizálására és az agresszorok elleni közös fellépésre.
• A vesztesek gyarmatait mandátumterületekké nyilvánították, majd igazgatási céllal átadták a győzteseknek.
• Békeszerződések részei:

  • preambulum: rögzíti a szerződő felek céljait és a háborúért viselt felelősséget, a tartós és stabil békére törekvést.
  • politikai rendezések: a fegyverkezés korlátozásával és a más államokkal kötendő szövetség vagy egyesülés megtiltásával valósul meg.
  • területi rendezések: az államterület felhasználását korlátozzák és egyes részeinek elcsatolását írják elő.
  • gazdasági rendezés: jóvátételi előírásokat tartalmaz
  • háborús bűnösök megbüntetése, hadifogoly csere, magánszemélyek közötti szerződések sorsának rendezése
  • biztosítékok: demilitarizálás, békefenntartók állomásoztatása
• Békeszerződések jellemzői:

  • sok esetben módosították vagy megújították a nemzetközi kapcsolatok általános rendjét
  • céljuk a hatalmi status quo kodifikálás
  • feltételeket a győztes diktálja, a felek közötti megegyezésről nem lehet szó, a legyőzött a feltételeket kényszer hatására fogadja el, ez a kényszer azonban nem teszi érvénytelenné a békeszerződést. Kivétel: a béketárgyaláson résztvevő képviselőt éri személyes kényszer
• 1928: Brind-Kellogg paktum: újabb erőfeszítés az erőszak korlátozására → 62 részes állam lemond a háború, mint a nemzeti politika eszközéről és kijelenti, hogy a vitáit ezentúl békés úton rendezi.
• 1932: Stimson(amerikai külügyminiszter)doktrína: nem szabad elismerni a más állam által alkalmazott erőszak hatására megszületett államot.
• Ez a békerendszer Hitler hatalomra jutása után röviddel összeomlott.
• A két világháború közötti korszak kiemelkedő nemzetközi jogi gondolkodója Hans Kelsen. Ő a nemzetközi jog belső jog feletti primátusát hirdette, a jogi piramis tetején a nemzetközi jog található, melynek alapnormája a pacta sunt servanda elve más normára már nem vezethető vissza.