A. A természetjogi szemlélet

• Az uralkodók, illetve a korabeli államok feletti, azaz külső tényezőkben rejlik a válasz.
• A kötelező erő forrása:

  1. maga az emberi természet,
  2. Isten akarata,
  3. erkölcs vagy a józan ész parancsa.
• 16-17. század spanyol szerzetes jogtudósai a természetjoghoz sorolták az Isten által alkotott jogot is, melyek magától értetődően egészítették ki egymást.
• Elsőként Francisco Suárez (1548-1617) figyelt fel a jog más forrásaira is.
• Suarez, az emberi nem nemzetekre és országokra való tagolódása ellenére, egy az ezen közösségek érintkezése közötti, tehát államközi szabályrendszerre utal. Ezt a szabályrendszert tartalmában nagyrészt a természetjog tölti ki, de un. "különös szabályok" látszanak megvalósulni a nemzetek gyakorlatán keresztül, ez pedig nem más, mint a szokásjog.
• Hugo Grotius (1583-1645) a természetjogi eredetű és az emberi akarat által létrehozott normák között tett különbséget. Grotius szerint míg a természetjog az egészséges értelem parancsa, addig az akarati jog Istentől és a népektől egyaránt származhat. Az akarati jog, melyet egy közösség alkot, mindig annak a javát szolgálja, legyen az az emberek közössége egy államban, vagy az államok nemzetközi közössége a 'nagy egészben'. A nemzetközi jog végső soron az államok megegyezése.