B. A pozitivista akarati szemlélet

• Az államok egymásra utaltsága jellemezte a következő két évszázadot. A nemzetállamok között kialakuló nemzetközi kereskedelem és politikai kapcsolatok a polgárság részéről a jog uralmát és a jogbiztonság követelményét támasztották az állammal szemben. Fő érdekükben a szabad piaci viszonyok és a biztonságos kereskedelem állt.
• Természetjoggal való szakításhoz vezetett, annak bizonytalan és homályos értelmezhetősége. Mivel egyre több nemzetközi szerződés született: 1815. évi bécsi kongresszus és az első világháború kitörése között eltelt száz esztendőben például kereken 16 ezer szerződés, az államok már nem voltak egymás közötti kapcsolataikban a természetjogra utalva. Attól eltérő saját igényeiknek megfelelő normarendszereket alkottak.
• További változás, hogy ekkoriban már nem azt próbálták felderíteni, hogy az államoknak feltehetően miként kellene viselkedniük nemzetközi kapcsolataikban, hanem hogy melyek azok a normák, amelyeket valóban követniük kell. E kutatások során a német jogász és diplomata Georg Friedrich von Martens (1756-1821) hét kötetben jelentette meg Göttingenben az 1761 után kötött nemzetközi szerződéseket.
• Egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy a normák kötelező voltának magyarázata a belső tényezőkben keresendő. Csak az egyes államok felett álló akarat hozhat létre államokra kötelező normákat. Ez csak az államok megegyezése során jöhet létre, közös akarattal.
• Az elmélet antropomorf módon kezeli az államot. Az akarat ugyanis pszichológiai fogalom, tehát emberi lényekhez kötődik ezért az állammal kapcsolatban félrevezető. Az abszolút uralkodó esetében még lehetett értelme e fogalom alkalmazásának, de az absztrakt modern állam vonatkozásában már nem értelmezhető.
• Az akaratmegegyezés elmélete nehezen egyeztethető össze az általános (univerzális) szokásjogi normák kötelező jellegével. Nem lenne életszerű elvárni egy újonnan keletkezett államtól, hogy egyetértsen minden korábbi általános szokásjogi szabállyal. A nemzetközi közösségnek viszont ahhoz fűződik érdeke, hogy egy új állam a kezdettől fogva tartsa be ezeket a szabályokat. Különösen a jus cogens normákat.
• Nehezen egyeztethető össze a társadalmi valósággal, az akaratmegegyezés elmélete. Pl. háborúk, gyarmatok vonatkozásában, elképzelhetetlen, hogy minden érintett egyező kívánalma szerint történjenek az események.
• Georg Jellinek (1851-1911) a nemzetközi jog kötelező erejét az önkorlátozás fogalmát használta, mely szerint az államok cselekvési szabadságukat szükség esetén korlátok alá vetik. Ennek tartama az államcél idejére korlátozódik, ezért mondhatóak fel szabadon a nemzetközi szerződések.