Központi szankciók

• A nemzetközi szankciókat az első világháborúig kizárólag szokásjogi alapon alkalmazták, a szankció típusára nézve megkötés nem volt, tehát bármely állam jogszerűnek tüntethette fel a másik államnak hátrányt okozó cselekvését.
• A Nemzetek Szövetsége tagjai már kijelentették, hogy egy háborút indító állammal szemben úgy járnak el, mintha az valamennyiüket megtámadta volna. Nem vállaltak ugyanakkor kötelezettséget közös fegyveres ellenlépésre, csak arra kötelezték magukat, hogy az ilyen állammal haladéktalanul megszakítanak minden kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatot, ezért csak nem fegyveres szankció volt alkalmazható.
• Minőségi változás a második világháború után az ENSZ létrehozásával következett be, központilag elhatározható, kollektíve foganatosítható szankciók lehetősége. Az Alapokmány értelmében a BT központi kényszerintézkedéseket rendelhet el vagy ilyen intézkedésre adhat felhatalmazást, ha egy állam veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot vagy fegyveres támadást indít egy másik állam ellen. A testület megítélésétől függ, hogy a kényszerintézkedés fegyveres vagy nem fegyveres jellegű.
• A hatvanas évektől kezdve a BT már nem csak egy másik államot megtámadó állammal szemben rendelhet el ilyen jellegű szankciókat, hanem központi nem fegyveres szankciót alkalmazott két olyan állammal szemben (Rodézia és Dél-Afrikai Köztársaság) melyek fajüldöző politikát folytattak és a saját területükön élő népek ellen követtek el erőszakot.
• Hidegháború után vita, hogy a BT azon államok magatartását is szankcionálhatje-e, melyek a területükön élő faji, vallási, politikai kisebbség létét vagy alapvető jogait veszélyeztetik. Adhat-e a testület felhatalmazást humanitárius intervencióra? Válasz 2011-ben: Bt felhatalmazta a NATO-t, hogy fegyveresen lépjen fel a Kdhafi kormányzat ellen.