B) A nemzetközi rend védelme, stabilizálása

• Korunkban ez a nemzetközi jog elsődleges funkciója. Ez a funkció a nemzetközi jog történetében csak a 20. század első felében jelent meg, ezt megelőzően ugyanis nem jött létre olyan összefüggő normarendszer, mely átfogó módon védelmezte volna a nemzetközi rendet.
• Ez az ENSZ Alapokmányának elfogadásával változott meg, mely a következő alapnormákat tartalmazza:

  1. tiszteletben kell tartani minden állam szuverenitását
  2. egyetlen állam ellen sem szabad fegyveres erőszakot alkalmazni vagy azzal fenyegetni
  3. egyetlen állam belügyeibe sem szabad beavatkozni
  4. minden államot egyenlőnek kell tekinteni
  5. az államok közötti vitákat békésen kell megoldani
  6. biztosítani kell az elnyomott népek önrendelkezési jogát
• Ezek az anyagi jogi normák csak igen általános értelemben biztosítják a nemzetközi rend védelmét, mert nem tartalmaztak fogalom-meghatározásokat és nem írták körül a jogsértő tényállásokat. De már ekkor logikailag zárt rendszert alkottak.
• Az azóta eltelt időszakban az ENSZ közgyűlési határozatok és nemzetközi bírósági döntések ezt pótolták és eljárási normákkal (logikailag nem zárt rendszer) megteremtették a lehetőségét központi ENSZ szankciók alkalmazására.
• Ezek a normák semlegesen, egyformán védenek minden államot ( a fajüldöző és gyarmati rezsimek kivételével), azon belül bármely politikai csoportot vagy kormányzat hatalmát, függetlenül attól, hogy az alkotmányosan vagy alkotmányellenesen került hatalomra.
• Államhatalmat éppúgy védik mint a korábbit, egyetlen feltételnek kell csak teljesülnie, a hatalmi változások külső erőszak vagy beavatkozás nélkül kell, hogy végbemenjenek. Nemzetközi kapcsolatok univerzális rendszerét is védi (pl. Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és ezek felbomlásával az utódállamok stabilizálása).

  A nemzetközi jog funkciója a nemzetközi status quo védelme -> mindig változik -> aktuális status quo védelme.