Az önrendelkezési jog tartalma

• A gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről szóló nyilatkozat (ENSZ Közgyűlés, 1960). Alap: gyarmati rendszer megszüntetése. Önrendelkezési jog emberi jog, a gyarmatosítás, mint a nép idegen uralom, elnyomás alá vetése az alapvető emberi jogok tagadása.
• A gyarmati népek önálló államot alapíthatnak, meghatározhatják saját gazdasági, társadalmi, kulturális rendszerüket. Védelmet biztosít azon népeknek is, akik egyszer már éltek önrendelkezési jogukkal: a felszabadult népek által alapított új államok felbomlasztására törekvés jogellenes (akkor is, ha az önrendelkezési jogra hivatkoznak).
• Csak a gyarmati nép vagy bármely állam területén élő idegen nép joga saját állam alapítása? Az önrendelkezési jog az állam szuverenitásával kerül összeütközésbe. A szuverenitás, területi sérthetetlenség erősebb érdek, az államoknak nem szabad tovább osztódniuk.
• 1967-ben a tízmilliós lélekszámú ibó nép elszakadását Nigériától a nigériai kormány fegyveres erőkkel megakadályozta.
• Tartottak attól, hogy a fejlett világban is elindulnak elszakadást célzó folyamatok.=>

  Önrendelkezési jog csak addig illeti meg a népeket, amíg meg nem alapították első szuverén államukat.
• Québec francia lakossága függetlenségi törekvésére az ottawai kormány kijelentette, hogy az egykori brit gyarmat függetlenné válása után az ott élő népek megalapították a kanadai államot, ezzel már egyszer gyakorolhatták önrendelkezési jogukat, többet arra nem hivatkozhatnak. A katonai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy Québec nem szakadhat el Kanadától, mert egyoldalú elszakadását számára a nemzetközi jog nem biztosítja, az nem illeti meg a szuverén államok összetevő részeit.
• Az államok baráti kapcsolatait szabályozó nemzetközi jogi elvekről szóló nyilatkozat (ENSZ Közgyűlés, 1970): önrendelkezési joggal csak a gyarmati vagy más idegen uralom alatt álló népek élhetnek. Legfőbb védendő érték a szuverén állam egysége és területi sérthetetlensége.
• Diszkriminációt (faji, vallási, bőrszín) alkalmazó állam szuverenitása háttérbe kerül a nép önrendelkezési jogával szemben, a kérdéses nép elszakadása, államalapítása jogszerű. Ezek nem könnyen eldönthető kérdések.
• Pakisztán keleti részében élők (bengáliaiak) függetlenségi háborúja a központi hatalom ellen (1971). India fegyveres beavatkozása => a bengáliaiak megalapították Bangladest (független állam). A nemzetközi közösség elismerheti-e az új államot, melynek népe egyszer már élt az önrendelkezés jogával? Egy év után elismerte.
• Az elszakadási törekvés külső fegyveres támogatásával kapcsolatos álláspont:

  Ciprus északi részén 1974-ben a megszálló török csapatok kikiáltották az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, a nemzeti közösség nem ismerte el azt, hiszen nem egy nép önrendelkezési jogának gyakorlásával, hanem külső erőszakkal, azaz jogellenesen jött létre.
• 2008: a Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia kikiáltotta függetlenségét. A nemzetközi közösség nem ismerte el a két államot, mert létrejöttüket az orosz csapatok bevonulásának köszönhették, nem az önrendelkezési jog gyakorlásának.
• Zimbabwe elismerése: a korábbi brit gyarmat, Rodézia függetlenségét a nemzetközi közösség jogellenesnek tartotta, mert a fehértelepes kisebbséget képviselő kormányzat kiáltotta ki az ország függetlenségét (1965). A Biztonsági Tanács elítélte a „rasszista kisebbség” aktusát, felszólította az államokat az elismeréstől való tartózkodásra, később teljes kereskedelmi embargót rendelt el. 1980-ban bevezették a többségi kormányzást, a nemzetközösség a Zimbabwe nevet felvevő államot elismerte, felvette az ENSZ-be.
• Követelmény, hogy az önrendelkezési jogával élő nép hitelesen és ellenőrizhető módon fejezze ki szándékát.
• Jugoszlávia felbomlása: Bosznia-Hercegovina esetében az Európai Közösség szükségesnek látta a népszavazást, 1992-ben az országot alkotó 3 népcsoport (bosnyák, szerb, horvát) többsége az önálló állam létrehozása mellett szavazott.
• A mai nemzetközi jog a nemzeti kisebbségek önrendelkezési és az ebből következő kiválási jogát nem ismeri el, az állami szuverenitás elsőbbséget élvez. A kisebbségek csak a nemzetközi dokumentumokban megállapított emberi jogokkal (kisebbségi jogok) rendelkeznek. Jogilag közömbös, hogy a kisebbség miként került idegen igazgatás alá (pl. világháború utáni békeszerződés), helyzetén csak békés úton, a többségi állam egyetértésével és döntése alapján változtathat. Önrendelkezési joga csak a központi kormány által alkalmazott súlyos diszkrimináció esetén éled fel.