A fogalom a középkorban és az újkor elején vált jelentőssé, a nemzetállamok megteremtésének érdekében. Erős, szilárd központi hatalom kellett, amelyet az abszolút uralkodó hozott el. Kezdetben nem az államot nevezték szuverénnek, hanem az uralkodót. Ezt elsőként Jean Bodin fejtette ki: a főhatalom a nemzet egyetemességét illeti meg, aki ezt átruházta az abszolút uralkodóra, aki így az ország szuverénje. A szuverenitás nem korlátlan.