A szuverenitás mai tartalma

• Jelentése politikai értelemben: emberi társadalom létrehozott intézményei hierarchiájának legmagasabb szintjén az államok állnak. Weber: az állam rendelkezik a főhatalommal (= a legitim erőszak monopóliumával). E szint felett nem hozható létre olyan politikai intézmény, melynek az államtól független főhatalma van. Ha létre jönne, azt kellene államnak nevezni.
• Jelentése államon belüli értelemben: a főhatalmat megtestesítő legfelső államhatalmi és államigazgatási szervek az intézményi hierarchia legmagasabb helyén vannak.
• Jelentése a nemzetközi kapcsolatokban: a Földön egymástól relatíve elkülönült, centralizált hatalmi szervezetek léteznek egymás mellett. Az állami szuverenitás az adott állam és a nemzetközi közösség többi tagja közti sajátos viszony. Ez hatalmi-politikai értelemben mellérendeltség (államon belüli alá-fölérendeltség). Ha állam megszűnik, a szuverenitása is.
• A nemzetközi közösséget decentralizált hatalmi struktúra jellemzi. A szuverén államokból álló nemzeti közösség felett nem áll felső hatalom (az ENSZ sem válhatott azzá). A nemzetközi jog sosem határozta meg a szuverenitás fogalmát. Az ENSZ Alapokmányában, 2 ENSZ-közgyűlési határozatban (1970., 1974.) és az 1975. évi Helsinki záróokmányban felsorolt jogok és kötelezettségek utalnak a szuverenitás jogi tartalmára.
• Minden államnak joga van arra, hogy

  1. függetlenül, külső beavatkozás, erőszak, vagy fenyegetés nélkül válassza meg politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális rendszerét, alkossa meg törvényeit és más jogi normáit;
  2. szabadon, jogilag egyenlő félként alakítsa más államokkal való kapcsolatát;
  3. szabadon alapítson nemzetközi szervezetet, szövetséget, csatlakozzon azokhoz;
  4. szabadon kössön szerződést más állammal/államokkal;
  5. elutasítsa más államok törvényeinek, bírósági ítéleteinek saját területén való alkalmazását.
• Az államok kötelesek

  1. tiszteletben tartani más állam területi épségét, politikai függetlenségét, jogi egyenlőségét;
  2. tartózkodni más államokkal szemben erőszak alkalmazásától vagy azzal való fenyegetéstől;
  3. békésen megoldani más államokkal fennálló vitáikat;
  4. tartózkodni más államok belügyeibe való beavatkozástól.
• A nemzetközi joggyakorlatban szuverén állam az, amely önállóan lép fel nemzetközi kapcsolatokban. Fikció: a jogi értelemben alávetett helyzetben nem lévő állam szuverén. A politikai értelemben függő helyzetben lévő államok jogi értelemben szuverén alakulatok, önállóságukat senki sem vonja kétségbe, ezért az ilyen államok által kötött nemzetközi szerződések a politikai függetlenség visszanyerése után is hatályban maradnak.
• Magyarországot az 1944 és 1990 közötti időszakokban a függőségi viszony jellemezte politikai értelemben, külkapcsolataiban viszont megszakítás nélkül a nemzetközi jog önálló alanyaként lépett fel.
• A (belső vagy nemzetközi) jogilag is függő helyzetben lévő országok nem szuverének.
• A föderációk tagjai (pl. Bajorország, Texas Állam) belső jog értelmében nem szuverének, mert nem rendelkeznek főhatalommal. A II. világháború után Németország szuverenitását nemzetközi jogi rendelkezések függesztették föl, 1945-ig nemzetközi igazgatás alá került, 1949-ig szövetséges megszálló hatalmak gyakorolták a főhatalmat.
• A gyarmati országok sem belső, sem nemzetközi jogi értelemben nem voltak szuverének.

  Az állam a szuverenitásból következően területi és személyi főhatalommal, valamint immunitással rendelkezik.
• Területi főhatalom: az állam a saját területe fölött kizárólagos ellenőrzést gyakorolhat. Nemzetközi szerződések korlátozhatják.
• Személyi főhatalom: az állam szuverenitása kiterjed az állam területén tartózkodó személyekre (más államok polgárai, állam közhatalma alá vetett hontalanok is). Korlátozzák nemzetközi szerződések (diplomaták, nemzetközi jogilag védett személyek: államfők, kormányfők esetében) és az általános emberi jogok (azokat minden államnak tiszteletben kell tartania a saját területén).
• Immunitás: a szuverén állam közhatalmi aktusai mentesek más államok bíróságainak joghatósága alól.