Történelmi fejlődés => egyenlőtlen erőelosztású nemzetközi rendszer: az államok lakossága, területe, természeti erőforrásainak mennyisége, gazdasági, kulturális, katonai képesség tekintetében egymástól nagyban különböznek.
Ezt nemzetközi kapcsolatokban is intézményesítették: a nagyhatalmak intézményes értelemben is „elsők voltak az egyenlők között” és ma is azok.
Ellenkező irányú tendencia a világpolitikában: a nemzetközi jogalkotás demokratizálódása. A modern nemzetközi jog deklarálta az államok egyenlőségét (1933, montevideói konferencia): az államok joga nem azon a képességen alapul, hogy jogaikat miként tudják érvényesíteni, hanem azon a tényen, hogy a nemzetközi jog alanyai. Minden állam szuverenitása egyenlő mértékű.
A nemzetközi kapcsolatokban a jogegyenlőség jelentésére a 2 ENSZ-közgyűlési határozatban (1970., 1974.) és az 1975. évi Helsinki záróokmányban foglaltak utalnak.
Helsinki záróokmány
Valamennyi állam egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.
Valamennyi állam a nemzetek közösségének egyenjogú tagjaként vehet részt a világvgazdasági, pénzügyi problémáinak rendezésében.
Valamennyi állam a nemzetközi jog eredeti alanya, szuverenitásból fakadó jogok teljességét élvezi. Más jogalanyokkal szerződést köthet, ha nem ütközik kógens nemzetközi jogi normába.
Helsinki záróokmány II.
4. A nemzetközi jogi normák csak azon államokat kötelezik, melyek a normákat magukra nézve kötelezőként ismerték el.
5. A nemzetközi szervezetekben és a diplomáciai konferenciákon minden államnak egy szavazata van. Eltérő szavazati mód csak az érintett álalmok egyetértésével alkalmazható.
Az egy állam, egy szavazat elvétől eltérő az ENSZ és az EU, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (IBRD) Kormányzótanácsának és Ügyvezető Igazgatóságának tagjai súlyozott többséggel döntenek: több szavazatuk van a pénzügyi alapokhoz nagyobb mértékben hozzájáruló tagállamoknak. Egyes kérdésekben 85%-os többségre van szükség => Washingtonnak vagy az EU tagállamainak együttesen gyakorlatilag vétójoga van.