II. A kormányok elismerése

• Ez az államok szuverenitása körébe tartozó kérdés, amelyet időnként akár több évszázados hagyományok határozhatnak meg. Az egyetlen fontos szempont, hogy az állam területén működő kormányzat tényleges hatalmat gyakoroljon.
• Két esetben merülhet fel a kormányelismerés kérdése:

  • alkotmányellenes úton kerül pozícióba a kormányzat
  • több egymással versengő kormányzat létezik egy államon belül
• Kormányok elismerése politikai megfontolás tárgya
• Főszabály: nincs szükség a rendezett, alkotmányos úton hivatalba lépett kormányzatok elismerésére külön
• Tobar- elv

  Nem alkotmányos úton hatalomra jutó kormányzat addig nem ismerhető el, amíg demokratikus úton meg nem erősítette pozícióját. Jogkövetkezmények szempontjából a hatalom gyakorlásának ténylegessége került előtérbe.
• Tinoco-ügy

  Costa-Ricában puccsal hatalomra került kormány jogszerűen vállalt e kötelezettsége. Két évvel későbbi legitim kormány megtagadta a kötelezettség teljesítését, mondván hogy nem is vállalták volna el ezt a kötelezettséget. Tényleges kormánynak minősült, kötelezettségei érvényesek voltak és kötelezték az államot. A választott bíróság döntése szerint az illegitim kormányzat cselekményeit is állami, szuverén aktusként kell elfogadni, függetlenül attól, hogy azt korábban más államok elismerték-e vagy sem.
• Estrada-elv

  Az államoknak tartózkodniuk kell más államok kormányzatának elismerésestől vagy annak megtagadásától, mivel az iIlyen jellegű állásfoglalás összeférhetetlen az állami szuverenitással, illetve a másik állam szuverenitásának tiszteletben tartás kötelezettségével.
• Castañeda-elv

  Aktívabb külpolitikára adott lehetőséget, majd visszaálltak a régi elv alkalmazásához.
• Az államok dönthetnek úgy, hogy csak a demokratikus úton hatalomra került kormányzatokat hajlandóak elismerni, illetve azokkal együttműködni.

  Tobar-elv továbbélése