A Statútum jellemzői

• Mai szövege szó szerint megegyezik az Állandó Nemzetközi Bíróság által 1920-ban elfogadott Statútumának szövegével
• A megfogalmazás konszenzuális elméletet tükrözi: a második világháború előtti jogfelfogás, amely a nemzetközi jog kötelező voltát az államok beleegyezésétől tette függővé (erre utal az ’elismert’ szó többszöri használata)
• Fontos előrelépés az általános és különös szerződések megkülönböztetése
• Fontos az is, hogy beemelte az általános jogelveket és a bírói döntéseket, mint értelmezést szolgáló eszközöket
• Felsorolás különbséget tett:

  1. nemzetközi egyezmények, nemzetközi szokásjog, általános jogelvek
  2. ezek tartalmának megállapítását szolgáló bírói döntések, tudósok tanításai
• A nemzetközi jog forrásainak fenti listája az Állandó Nemzetközi Bírság létrejötte óta

  általánosan elfogadottnak tekinthető
• Ez a jogforrás meghatározás gyakorlatilag minden államot kötelez -» mert az ENSZ tagállamai automatikusan részesei a Statútumnak
• A cikk szó szerinti szövege szerint csak a Nemzetközi Bíróság eljárásában lenne kötelező -» de a gyakorlatban minden jogalkalmazó ebből indul ki
• Vannak további jogforrások is