A nemzetközi szokásjog lényege

• A nemzetközi szokásjog két elemből tevődik össze:

  1. általános gyakorlat, mint objektív tényező ez az államok tényleges gyakorlatából, cselekvéseiből kirajzolódó gyakorlat ( materiális elem)
  2. „jog gyanánt elismert jelleg”, mint szubjektív tényező -» meggyőződés, hogy az így követett magatartást a jog írja elő ( pszichológiai elem)
• Líbia v. Málta-ügy: a Nemzetközi Bíróság szerint a nemzetközi szokásjog lényegét az államok tényleges gyakorlatában és az opinio jurisban kell keresni
• A szokásjog kialakulása és a nomatív jellegének elnyerése tükrözi legjobban a nemzetközi jogrend és a belső jogrend eltérését:

  1. a szokás a belső jogban csak kivételesen eredményez kötelező erőt
  2. a belső jogrendben az általánosan követni rendelt cselekvéseket normaszövegbe vagy precendensbe foglalják
  3. a nemzetközi jogban, a decentralizáltság miatt viszont nincsen ilyen jogalkotó -» lehetőség van arra, hogy az államok egyedi magatartása az ismétlődés útján, illetve az opinio juris (meggyőződés, hogy valójában előírt szabályt követnek) miatt új normát teremtsen
• A szokásjogi szabályok kialakulása hosszú időt vesz igénybe, és sosem lesz olyan pontosan körülhatárolt, konkrét mint egy szerződéses rendelkezés -» a nemzetközi közösség ezért törekszik a nemzetközi jog kodifikálására, szerződésekbe foglalására