1. Északi- tengeri kontinentális talapzat ügyek

• Jogvita alakult ki az Északi-tenger alatt fekvő kontinentális talapzat felosztásának módjáról: az NSZK, Dánia és Hollandia között
• Dánia és Hollandia arra hivatkozott, hogy a felosztásnak az egyenlő távolság elvén, mint a nemzetközi jog szabályán kell alapulnia
• Az egyenlő távolság elve alapján -» a kontinentális talapzatok közti határvonal az, amelynek egyetlen pontja sincs közelebb az egyik állam alapvonalához, mint a másikéhoz
• Az NSZK arra hivatkozott, hogy nincs ilyen szokásjogi szabály, ennek fennállását az NSZK szerint nem bizonyította az sem, hogy az elvet a kontinentális talapzatról szóló 1958.évi egyezmény tartalmazza (amelynek az NSZK nem volt részese)
• A Bíróság megállapította, hogy az egyenlő távolság elvének alkalmazása nem volt elterjedt a tengerparttal rendelkező államok körében
• A gyakorlat egységességének hiányára utalt az is, hogy az 1958-es egyezmény egyenlő távolság elvére vonatkozó rendelkezéseivel szemben fenntartásokkal élhettek, illetve az egyezmény elsődlegesen a felek megegyezését támogatta az egyenlő távolság elvének alkalmazása előtt
• A Bíróság így arra jutott, hogy mivel az állam gyakorlat nem volt egységes, nem volt szó ismétlődő állami cselekvésről sem -» az egyenlő távolság elve nem tekinthető nemzetközi szokásjogi szabálynak