21. tétel

• Az államok büntetőpolitikai céljaik alapján határozzák meg büntető joghatóságukat, saját területen, vagy saját állampolgárok ellen, vagy általuk, illetve az állam érdekei ellen elkövetett bűncselekményekre terjesztik ki. Emellett védendő értékeket is meghatároznak, ezeket elkövetésük helyétől és az elkövető kilététől függetlenül büntetik.
• Az állam büntetőjogi joghatósága következő esetekben merül fel:

  1. saját állampolgár követ el bűncselekményt belföldön (területi joghatóság);
  2. más áp követ el bcs-t belföldön (területi jh);
  3. saját áp követ el bcs-t külföldön (személyi joghatóság);
  4. más áp követ el olyan bcs-t külföldön, amely saját áp vagy honos vállalat ellen irányul (passzív személyi joghatóság);
• 5. más áp olyan bcs-t követ el külföldön, amely az állam saját területére irányul (védelmi elv)

  6. más áp olyan bcs-t követ el külföldön, amely az állam ellen irányul (védelmi elv)

  7. külföldi követ el bcs-t külföldön olyan védett érték ellen, amelyet az állam külföldön is védeni kíván (univerzális joghatóság).
• A magyar büntető joghatóságot a Btk – anyagi jogi jogszabály – területi és személyi hatály cím alatt határozza meg. Mind a hét fenti esetben megállapíthatja a magyar joghatóságot. Kettős inkrimináció esetén is.
• Pinochet-ügy: chilei diktátor visszavonulása után brit magánklinikára érkezik, Baltasar Garzón, spanyol vizsgálóbíró kiadatási kérelmet nyújtott be a brit hatóságokhoz, elutasították, azzal, hogy olyan bcs, ami nem tartozott a brit joghatóság alá. Majd kínzásokra hivatkozott, ami az ENSZ Kínzás elleni egyezménye alapján (1988 után) Nagy-Britanniában, Chilében is bcs-nek minősül.