A) Fogalom, kialakulás

• Az immunitás a nemzetközi jog alanyának, képviselőjének a területi állam joghatósága alóli mentességet biztosító jogintézmény.
• • eljárásjogi természetű
• három elmélet
• 1. területenkívüliség elmélete:

  • Grotius
  • a képviselő ki van véve a fogadó állam területe alól -> eleve nem alkalmazhatóak a fogadó állam anyagi normái (a küldő állam területén tartózkodik)
• 2. képviseleti elmélet:

  • a képviselő és a tárgyi eszközei a lefgőbb szuverént személyesítik meg -> speciális státus a képviseltjük személyéből fakad
• 3. funkcionalitási elmélet:

  • a képviselő különböző mentességi jogai a feladataikból következnek
• A képviseleti elv és a funkcionalitási elv együttes alkalmazása
• Legfőbb funkció: követek biztonsága
• Rex non potest peccare elv
• vesztfáliai béke
• 19-20. század:

  • Szuverenitás absztrakttá válása -> szuverenitás hordozója az állam lett, elvált az uralkodó személyétől
  • Az uralkodót megillető abszolút immunitás az egész államra is kiterjedt
  • The Schooner Exchange v. McFaddon-ügy
  • The Parlament Belge-ügy
  • Porto Alexandre-ügy
• az immunitás szűkülése: a funkcionális immunitás

  • 20. század közepétől szűkülni kezdett az állami immunitás köre
  • Relatív immunitás: állami gyakorlat különbséget kezdett tenni a klasszikus szuverén cselekmények és az azok körébe nem tartozó cselekmények között (a közhatalmi aktusok és a kereskedelmi-gazdasági ügyletek közti határvonal)