2. Az Antarktisz speciális helyzete

• Az 1950-es években éles verseny volt az Antarktisz megszerzéséért. Argentína, Ausztrália, Chile, Új-Zéland területi folytatólagosság elve alapján, Franciaország, Norvégia a felfedezés jogán tartott igényt az Antarktisz területének 1-1 szeletére.
• Az USA és Szovjetunió közbenjárására nemzetközi szerződés rendezte a vitás kérdéseket. Ez volt az Antarktisz-egyezmény, amit 1959. december 1-jén kötöttek, határozatlan időre és '61 június 13-tól hatályos. Területi hatálya kiterjed a 60. délkörtől délre eső minden szárazföldi és vízi területre. Jelenleg 50 állam részese. Az egyezmény által érintett pontok: Az érintett államok (Argentína, Ausztrália, Chile, Új-Zéland, Fro., Norvégia, UK) kötelezettséget vállaltak arra, hogy
• Kölcsönösen befagyasztják területi igényeiket (4. cikk). Egyetlen állam sem nyilváníthatja saját területe részévé, de terra nulliusnak vagy res communisna sem nevezhető.
• Az Antarktiszt kizárólag békés célokra lehet felhasználni, tilos minden katonai tevékenység, nem hajthatók végre fegyverkísérlete sem, de katonai személyzet elhelyezése békés célra megengedett (1. cikk).
• A nukleáris robbantások és nukleáris hulladéklerakást tilalmazza az 5. cikk.
• Az Antarktisz-egyezmény nem rendelkezett a természeti erőforrások kiaknázásáról (kivéve a halászatot). Ennek okán született meg 1988-ban az antarktiszi ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos Wellingtoni egyezmény, de ez (soha nem) sohasem lépett hatályba (engedte volna gondosság mellett a kiaknázást).
• Az Antarktisz-egyezmény 12. cikke rendelkezett arról, hogy a szerződést 30 év múlva elül kell vizsgálni. Ennek eredménye az 1991-es Madridi kiegészítő jegyzőkönyv, amely abban az évben hatályba is lépett. Ez 50 évre felfüggesztette az ásványkincsek kiaknázását az Antarktisz területén. Szabályozta az antarktiszi flóra és fauna védelmét, a hulladékkezelést, előírásokat tartalmazott a tengerszennyezés megelőzésére és a szárazföldi területek védelme érdekében, valamint meghatározott időközönként környezeti hatásvizsgálatot írt elő.
• Az Antarktisz-egyezmény sajátos jogi rezsimet hozott létre a 60. délkörtől délre fekvő szárazföldi és tengeri területek vonatkozásában, kivonva ezeket mind a tengerjog, mind a szárazföldi területek rezsimje alól. Adós maradt a terület sorsának végleges rendezésével, a jelenlegi moratórium 2041-ben lejár. Ezután vagy egy res communis jellegű szabályozást kap vagy sikerül az emberiség közös örökségének nyilvánítani.