i. halála

• Az 1886-os mű első fejezetében Iván Iljics Golovin, 45 éves törvényszéki bíró haláláról értesülünk
• Barátja, Pjotr Ivanovics részvétlátogatást tesz a családnál
• Iván Iljics asszonya önmagát sajnálja, lányát csak az udvarlója érdekli, neki pedig az jár a fejében, hogy a részvétlátogatás miatt kútba eshet az estére tervezett kártyaparti
• A halálának fogadtatását lefestő első fejezet után az események már időrendben követik egymást
• Iván Iljics magas rangú hivatalnok gyermekeként jön a világra Pétervárott
• Már az iskolában kitűnik éles eszével, jó modorával, a jog elvégzése után pedig lendületesen araszol fölfelé a ranglétrán
• Tisztviselő, vizsgálóbíró, majd ügyész lesz belőle
• Közben meg is házasodik; feleségével két gyermeket nevelnek
• Kinevezik a fővárosba törvényszéki bírónak
• Épp családja költözését készíti elő, amikor az új lakás nappalijának berendezésekor leesik a létráról, s beüti az oldalát
• A sérülés gyógyíthatatlan kór kiindulópontjának bizonyul
• Egyre jobban sajog, ám hiába szalad orvostól orvosig, még lelki támaszt sem nyújtanak neki, mert pusztán a pácienset s nem a szenvedő embert látják benne
• Ahogy közeledik a kikerülhetetlen vég, úgy kényszerül Iván Iljics arra, hogy átgondolja, megvizsgálja az életét
• Helyesen éltem-e? S ha nem, hogyan kell élni? – ezek a kérdések gyötrik a haldoklót
• Halála előtt két órával érkezik el Iván Iljics számára a megvilágosodás
• Ekkor eszmél rá: élete „iszonyú" volt, mert csak saját magával törődött
• A karrier s a kényelem volt számára a fontos, nem pedig a másik ember
• Mindig arra törekedett, hogy jobban éljen, s nem arra, hogy jobbá legyen – önzetlen, cselekvő szeretetre
• Az új tudás, a lét végső kérdéseinek megértése boldogsággal tölti el a haldokló Iván Iljicset
• Nem fél már a haláltól, mert felismerte az emberi lét legfontosabb erkölcsi követelményét
• Rájött: a halál és az élet egymástól elválaszthatatlan; a vég csak akkor borzalmas, ha részvéttelen és önző életet éltünk