A matematikai logika a gondolkodás matematikai formában kifejezhetõ, matematikai eszközökkel vizsgálható összefüggéseinek, törvényeinek feltárásával foglalkozik. Fõ feladata a következtetések helyességének vizsgálata.
Az állítás (vagy kijelentés) olyan kijelentõ mondat, amelyrõl egyértelmûen el lehet dönteni, hogy igaz vagy hamis.
Az igaz és a hamis a kijelentés logikai értéke.
Ha az A állítás igaz, a B állítás hamis, akkor úgy is mondhatjuk, hogy az A logikai értéke igaz, B logikai értéke hamis. Jelekkel: |A|= i és |B|= h.
Az igaz értéket szokták 1-gyel, a hamis értéket 0-val jelölni.
A kijelentéseket összekapcsolhatjuk. Azokat a kijelentéseket, amelyeket más kijelentésekbõl lehet elõállítani, összetett kijelentéseknek nevezzük.
A logikai mûveleteket igazságtábla segítségével végezhetjük el.
Egy állítás tagadásának tagadása maga az állítás (kettõs tagadás törvénye). Jele:
Egy állítás és tagadása nem lehet egyszerre igaz (ellentmondásmentesség elve).
Egy állítás és tagadása nem lehet egyszerre hamis (a harmadik kizárásának elve).
Állítások diszjunkciója: logikai „vagy”: Két kijelentés diszjunkciója pontosan akkor igaz, ha legalább az egyik kijelentés igaz, különben hamis.
Jele: A∨B
Állítások konjunkciója: logikai „és”: Két kijelentés konjunkciója pontosan akkor igaz, ha mindkét kijelentés igaz, különben hamis.
Jele: A∧B
Logikai műveletek tulajdonságai
Állítások implikációja: A „ha A, akkor B” kapcsolatnak megfelelõ logikai mûveletet implikációnak nevezzük. Az implikáció logikai értéke pontosan akkor hamis, ha A igaz és B hamis, különben az implikáció igaz. Az A állítást feltételnek, B-t következménynek nevezzük.
A következtetés csak akkor hamis, ha a feltétel igaz, de a következmény hamis. Hamis állításból bármi következhet.
Jele: A→B
Állítások ekvivalenciája: Az „A akkor és csak akkor B” kapcsolatnak megfelelõ logikai mûveletet ekvivalenciának nevezzük. Az ekvivalencia logikai értéke pontosan akkor igaz, ha A és B logikai értéke azonos, különben hamis.
Ha az A↔B igaz, akkor azt mondjuk, hogy A és B állítások ekvivalensek egymással.
Jele: A↔B
Igazságtábla
A) implikáció
B) ekvivalencia
Tetszõleges A és B kijelentésekre
A→B=Aˉ∨B
Tetszõleges A és B kijelentésekre
A↔B=(A→B)∧(B→A)
Thalész-tétel: ha egy kör átmérõjének két végpontját összekötjük a kör bármely más pontjával, akkor derékszögû háromszöget kapunk.
Thalész-tétel megfordítása: ha egy háromszög derékszögû, akkor köré írható körének középpontja az átfogó felezõpontja.
Pitagorasz-tétel: ha egy háromszög derékszögû, akkor a befogók négyzetének összege egyenlõ az átfogó négyzetével.
Pitagorasz-tétel megfordítása: ha egy háromszög két oldalhosszának négyzetének összege egyenlõ a harmadik oldal négyzetével, akkor a háromszög derékszögû.
• Matematikai definíciók, tételek pontos kimondása, tételek bizonyítása
• Tétel megfordításának kimondása
• Bizonyítási módszerek kidolgozása (direkt, indirekt, skatulyaelv, teljes indukció)
• Kombinatorika, valószínûségszámítás használja a logikai mûveleteket és azok tulajdonságait
• Automaták tervezése problémák részekre bontásával
• A logikai mûveletek és halmazmûveletek párhuzamba állíthatók
• Egyenletek, egyenlõtlenségek megoldása során sokszor végzünk logikai mûveleteket (ekvivalens átalakítások).
Boole (1815–1864) angol matematikus vezette be a kijelentések szerkezetének szimbólumokkal és mûveletekkel való leírását. Az általa létrehozott algebra célja az volt, hogy összekösse a logikát a matematikával, ez a Boole-algebra. Az 1930-as években Shannon (1916–2001) amerikai matematikus a Boole-algebrát felhasználva az elektromos kapcsolók tulajdonságait használta a logikai mûveletekhez, ez lett az elméleti alapja a digitális korszaknak, az információelméletnek.
de Morgan (1806–1871) angol matematikus bevezette a ma De Morgan azonosságként ismert szabályokat. Ezzel nagyban hozzájárult a matematikai logika megreformálásához, jelölésrendszerének egyszerûbbé tételéhez.