18. Vektorok

    Cards (28)

    • Az eltolás, mint egybevágósági transzformáció megadható az eltolás irányával és nagyságával,
      vagyis egy vektorral.
      Az irányított szakaszt vektornak nevezzük. Jel: AB= \overrightarrow{AB}=v\underline{v}
      A: kezdõpont, B: végpont (ez szemléletes megoldás, a vektor alapfogalom, nem definiáljuk).
    • A vektor abszolút értéke a vektort meghatározó irányított szakasz hossza. Jele: AB\left| \overrightarrow{AB}\right|
    • Az a vektor, amelynek abszolút értéke nulla, a nullvektor. Jele: 0\underline{0} . A nullvektor iránya tetszõleges, tehát minden vektorra merõleges, és minden vektorral párhuzamos.
    • Két vektor egyirányú, ha a két vektor párhuzamos, és azonos irányba mutat.
    • Két vektor ellentétes irányú, ha a két vektor párhuzamos, de ellentétes irányba mutat.
    • Két vektor egyenlõ, ha egyirányúak és abszolút értékük egyenlõ.
    • Két vektor egymás ellentettje, ha ellentétes irányúak és abszolút értékük egyenlõ.
    • Az a és b vektorok összege annak az eltolásnak a vektora, amellyel helyettesíthetõ az a vektorral és a b vektorral történõ eltolások egymásutánja. Jele: a + b .
    • Vektorok összege
      A) háromszög-szabály
      B) paralelogramma-szabály
    • A vektorösszeadás tulajdonságai
    • Az a - b különbségvektor az a vektor, amelyhez a b vektort adva az a vektort kapjuk. Jele: a - b .
      Az a - b és a b - a egymás ellentettjei.
    • Egy nullvektortól különbözõ a\underline{a} vektor tetszõleges λ\lambda valós számmal (skalárral) vett szorzata egy olyan vektor, amelynek abszolút értéke λa\left| \lambda \right| \cdot \left| a \right| és λ>0\lambda\gt 0 esetén a\underline{a} -val egyirányú, λ<0\lambda\lt 0 esetén a\underline{a} -val ellentétes irányú.
      A nullvektort bármilyen valós számmal szorozva nullvektort kapunk.
      A skalárral vett szozás disztributív és asszociatív.
    • Tetszõleges a,b\underline{a}, \underline{b} vektorokkal és α,β\alpha, \beta valós számokkal képzett v=\underline{v}=αa+\alpha \cdot \underline{a} +βb \beta \cdot \underline{b} vektort az a és b vektorok lineáris kombinációjának nevezzük.
    • Ha a és b nullvektortól különbözõ párhuzamos vektorok, akkor pontosan egy olyan a valós szám létezik, amelyre b=\underline{b}=αa\alpha \cdot \underline{a}.
    • Ha a és b nullvektortól különbözõ, nem párhuzamos vektorok, akkor a velük egy síkban levõ minden c vektor egyértelmûen elõáll a és b vektorok lineáris kombinációjaként, azaz c=\underline{c}=αa+\alpha \cdot \underline{a} +βb \beta \cdot \underline{b} alakban, ahol α\alpha és β\beta egyértelmûen meghatározott valós számok. Ez azt jelenti, hogy c egyértelműen felbontható a-val és b-vel párhuzamos összetevõkre.
      A lineáris kombinációban szereplõ a és b vektorokat bázisvektoroknak nevezzük.
    • A síkbeli derékszögû (x; y) koordináta-rendszer bázisvektorai az origóból az (1; 0) pontba mutató i és a (0; 1) pontba mutató j egységvektorok.
    • A derékszögû koordináta-rendszerben az A(a1, a2) pont helyvektora az origóból az A pontba mutató vektor.
    • A derékszögû koordináta-rendszerben egy vektor koordinátáinak nevezzük az origó kezdõpontú, vele egyenlõ helyvektor végpontjának koordinátáit. Jele: a(a1,a2)\underline{a}(a_1,a_2).
    • (Az elõbbiek alapján) a koordinátasík összes v vektora egyértelmûen elõáll i és j vektorok lineáris kombinációjaként v=\underline{v}=v1i+v_1 \cdot \underline{i} +v2j v_2 \cdot \underline{j} alakban. Az így meghatározott (v1, v2) rendezett számpárt a v vektor koordinátáinak nevezzük. Jele: v(v1,v2)\underline{v}(v_1,v_2).
    • Vektor koordinátáinak kiszámítása kezdõ- és végpontjának segítségével: B(b1,b2)AB(b1a1,b2a2)B(b_1,b_2) \Rightarrow \overrightarrow{AB}(b_1-a_1,b_2-a_2).
    • Ha a v vektor koordinátái v(v1,v2)\underline{v}(v_1,v_2), akkor a vektor hossza v=\left| \underline{v} \right|=\sqrt{v_{1}^{2}+v_{2}^{2}}.
    • Két vektor szöge
      • egyállásúak: egyirányű: 0 fok, ellentétes: 180 fok
      • Nem egyállású vektorok esetén a vektorok hajlásszögén a közös pontból kiinduló vektorok félegyenesei által bezárt konvex szöget értjük.
    • Tetszõleges két vektor skaláris szorzata a két vektor abszolút értékének és hajlásszögük koszinuszának szorzata: ab=\underline{a} \cdot \underline{b}=abcosα \left| \underline{a} \right| \cdot \left| \underline{b} \right| \cdot \cos\alpha.
      kommutatív és disztributív
    • Két vektor skaláris szorzata akkor és csak akkor 0, ha a két vektor merõleges egymásra:
      abab\underline{a} \cdot \underline{b} \Leftrightarrow \underline{a} \bot \underline{b}.
    • Két vektor skaláris szorzata koordinátákkal: ab=\underline{a} \cdot \underline{b} =a1b1+ a_1 b_1 +a2b2 a_2 b_2, azaz a megfelelõ koordináták szorzatának összege.
    • Két vektor skaláris szorzata koordinátákkal
    • Vektorok bizonyításban: háromszög súlypontja harmadolja a súlyvonalakat; Euler-egyenes: a háromszög köré írható kör középpontja, súlypontja, magasságpontja egy egyenesen van és...
      Szögfüggvények tetszõleges forgásszögre történõ definiálása egységvektorok segítségéveltörténik.
      Fizikában vektormennyiségek (erõ, elmozdulás) összeadásában, felbontásában, a munka egyenlõ az erõ és az elmozdulás skaláris szorzatával.
      Skaláris szorzat: koszinusztétel bizonyítása
      Koordináta-geometriában az egyenes normálvektora, illetve irányvektora segítségével az egyenes egyenletének felírása
    • Descartes: koordináta-rendszer
      Hamilton: elnevezés
    See similar decks