1

• Forradalmi látomásversek példái


  • A XIX. század költői
  • Egy gondolat bánt engemet
  • Föltámadt a tenger
  • Akasszátok fel a királyokat
• Forradalmi látomásversek


  • Retorikus szerkezet, meggyőző szándékú versbeszéd, első mondat tételszerű kijelentés
  • Látnoki gesztus (váteszszerep), az igazságok tudója, felmutatja a követendő magatartás mintáját
• A XIX. század költői: '„Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet… akkor mondhatjuk, hogy megálljunk."'
• A l'art pour l'art költészet elvetése „ha nem tudsz mást, mint… nincs rád szüksége e világnak" (A XIX. század költői)
• Jók és gonoszok összehasonlítása: „vannak hamis próféták, akik…"
• Forradalom, mint megtisztító vérözön
• Egy gondolat bánt engemet: '„ha majd minden rabszolga-nép… síkra lép…szent jelszó: világszabadság."'
• Vezérszerep


  Kiválasztottként fordul a néphez, elvezeti őket a Kánaánba „a költőket, hogy ők vezessék a népet Kánaán felé." (A XIX. Század költői)
• Költő halála: „(…) de a halál majd szemeinket…virágkötéllel, selyempárnán bocsát le a föld mélyibe. (A XIX. század költői)"
• Petőfi nem külső szemlélője, nem egyszerű költője volt a forradalomnak. A szabadság kivívásáért és a nép felemelkedéséért élt, és ezt nemcsak ars poeticájáról és egyéni sorsának elképzeléséről szóló műveivel, hanem tetteivel is alátámasztotta.
• Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában.
• Költészetében felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal.
• Petőfi a közeli jövőtől várja a világot megtisztító vérözönt. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig.
• 1846 után jut el Petőfi egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészeti hitvallás hirdetéséig.
• Petőfi a költőt nem egyszerű versíró embernek tartja, úgy véli, a költőnek küldetése van. A költő egyfajta jövőbe látó táltos, próféta, és a feladata, hogy a közösség élére álljon.
• Petőfi szerint a költő Isten küldötte, lángoszlop, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett.
• Petőfi szerint a költők kötelessége a népet minden körülmények között elvezetni Kánaánba, az ígéret földjére – egy jobb jövő felé.
• A látnok-költő ezután feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit.
• A vers egészét átható kérlelhetetlenség az utolsó versszakban szentimentalizmussá alakul: az Egy gondolat…-hoz hasonlóan egy temetési jelenetet vizionál a szerző, ahol az utókor lerója háláját a feladatát teljesített költő-vezérnek.
• Az 1847-ben megjelent Összes költemények című kötetének lett mottója a „Szabadság, szerelem!", mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, a költő igen jellemző értékrendjét is megszabja: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság.
• Petőfinél összefonódik egymással és elválaszthatatlan egymástól az egyén, a nemzet és az emberiség sorsa. Úgy érzi, az ő feladata a nép vezetése, hogy felszabaduljanak az elnyomás alól.
• 1848 elejére nagyon megváltozik a jövőképe, itt még biztos egy jobb kor eljövetelében, míg 1849 júliusában reményvesztetten ír a magára maradt magyar nemzet szomorú jövőjéről.
• Látomásversei közül legjelentősebb a nagy romantikus szimbolista víziókkal vetekedő Egy gondolat bánt engemet…
• Egy gondolat bánt engemet

  1. Elutasítja a lassú, hétköznapi halált

  2. Vágyik a gyors, erőszakos, hősi halálra a világszabadságért folyó küzdelemben

  3. Látomása a világ népeinek ütközetéről a szabadságért, melyben a költő az életét adja
• A vers 3 szakaszra bontható: 1-12. sor a halál kétféle lehetőségét állítja szembe, 13-30. sor a világ népeinek ütközetét a szabadságért, 31-36. sor a vers lecsendesedése, a nagy temetési nap végső látomása
• jelszavát harsogva megütközik a zsarnoksággal
• A „Világszabadság!" önálló verssorba történő kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének
• A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát
• Elesni ebben a nagy csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat
• A vers lecsendesedik, történése lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának
• A rapszódia a legfőbb gondolat, a szent világszabadság jelszavának végső zengésével fejeződik be
• A vers két kulcsszava


  • világszabadság
  • halál
• A vers 3 szakaszra bontható
• Az 1–12. sor témája

  1. A halál, a kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással

  2. Az 1–8. sor a lassú, hétköznapi halálról szól

  3. A 9-12. sor az előző statikus képekkel szemben álló halál vízióját vetíti elénk, dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be
• Az igenlő felszólítások nyomatékosítják ilyen irányú vágyait
• A 13–30. sor témája

  1. A világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja

  2. A szakasz első fele a feltételeket bontja ki, hogy mikor és hogyan szeretne ő meghalni

  3. A szakasz 2. felében fogalmazódik meg az a vágy, a vers ama alapgondolata, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni, sőt életét szeretné áldozni ebben a csatában
• A 31–36. sor hangnemváltással folytatódik: a hangos csatazajt felváltja a halk, ünnepélyes, lassú gyászzene, a vörös színt a fekete, a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják
• A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset
• A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával, a világszabadság jelszavával fejezi be
• Ez a verszárlat, mely szerint az utókor kegyelettel ápolja az elesett hősök emlékeit, jellegzetesen petőfis, gondoljunk a Nemzeti dalra vagy a XIX. század költőire