Roma kari

• Öröklés

  Jogutódlás, amelynek eredményeként a jogelőd után maradó személy vagy személyek, a jogelőd személyiségének folytatóiként az ő helyébe lépnek
• Különös jogutódlás (singularis successio)


  Egyes vagyontárgyak átszállása a jogelődről a jogutódra
• Egyetemes jogutódlás (universalis successio)


  Az örökhagyó vagyonának egészként való megszerzése az örökös által
• Örökhagyó


  A jogelőd, akinek a halála szükséges előfeltétele az öröklési folyamat megindulásának
• Örökös (successor)


  Aki az örökhagyó vagyonát egészként, tehát egy vagyontömeget összességként szerzi meg
• Hagyományos (legatarius)


  Aki végrendeleti juttatásként egyes, meghatározott vagyontárgyakat szerez meg
• Öröklés jogcímei


  Végrendelet alapján, törvény alapján, vagy végrendelet ellenére történő öröklés
• Hagyomány

  Szűk értelemben vett hagyomány (legatum), hitbizomány (fideicommissum), részhagyomány (partitio legata), egyetemes hitbizomány (fideicommissum universale), halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
• Végrendeleti öröklés


  Elsődleges öröklési forma, ha van végrendelet
• Törvényes öröklés


  Akkor kerül rá sor, ha nincs végrendelet, vagy az alapján nem száll át a hagyaték
• Vagyon


  Az örökhagyót megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége
• Hagyaték


  Az örökhagyó halála után fennmaradó, vagyoni természetű jogok és kötelezettségek összessége
• Örökség


  A hagyatéknak az a része, amely egészként száll át az örökösre vagy örökösökre
• Ipso iure öröklési rendszer


  Az örökhagyó halálával az öröklés megtörténik, nincs nyugvó hagyaték
• Addicionális öröklési rendszer


  Az örökhagyó halálával csak az öröklés lehetősége biztosított, a tényleges öröklés az örökös elfogadó nyilatkozatával következik be
• Cretio


  Ősi formakötött nyilatkozat az örökség megszerzéséhez
• Pro herede gestio


  Belépés a hagyatékba, örökösi minőségben való birtokbavétel, ráutaló magatartás
• Usucapio pro herede


  A hagyaték elbirtoklása, a fides és a tempus eltérő feltételekkel
• Szükségképpeni örökösök (necessarii heredes)


  Sui heredes (házon belüli örökösök) és a végrendeletben felszabadított és örökössé nevezett rabszolga
• Szabadon döntő örökösök


  Akik elfogadó nyilatkozattal válnak örökössé
• Az ilyen addicionális öröklési rendszerekben az elfogadás által az örökös végleg örökössé vált, vagyis utóbb nem mondhatja azt, hogy inkább mégsem kéri az örökséget („Semel heres, semper heres")
• A római öröklési jog ennek a kétféle rendszernek egyfajta keveréke volt
• Szükségképpeni örökösök római jogban


  • sui heredes
  • végrendeletben felszabadított és örökössé nevezett rabszolga
• Minden más örökös szabadon döntő örökösnek minősült: az örökösi minőség megszerzése, ezzel együtt pedig a hagyaték megszerzése is elfogadó nyilatkozat tételéhez kötött
• Túladósodott hagyaték (damnosa hereditas)


  Amikor az örökhagyó által hátrahagyott vagyon többségében passzív volt, azaz abban túlsúlyban voltak az adósságok
• Beneficium abstindendi


  A praetor által a suusok részére biztosított lehetőség a hagyatéktól való távolmaradásra
• Beneficium deliberandi


  A szabadon döntő örökösök részére biztosított kedvezmény, amely alapján az örökös 100 napnyi időt kapott a praetortól annak meggondolására, hogy el akarja-e fogadni a hagyatékot
• Beneficium inventarii


  A leltározás kedvezménye, amely a Iustinianusi jogban alakult ki, és amelynek értelmében az örökös a hagyaték megnyílásáról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül kezdhette meg tabularius közreműködésével a hagyatéki leltár összeállítását
• Beneficium separationis


  A hagyatéki hitelezők részére biztosított kedvezmény, amelynek értelmében az öröklés bekövetkezte után a hagyatéki vagyont és az örökös eredeti vagyonát elkülönítve kezelték
• Aki rendelkezett ius commercii-vel, annak főszabály szerint volt öröklési képessége is
• Akik főszabály szerint rendelkeztek öröklési képességgel


  • római polgárok
  • Latini prisci
  • Latini colonarii
• Római jog szerinti öröklési képessége bizonyosan nem volt a peregrinusoknak
• A Latini Iuniani élők közötti commerciummal rendelkeztek, de halál esetére szóló nyilatkozatokat nem tehettek, így római jog szerint nem lehettek örökhagyók
• Akiknek tiltott volt a végrendelet tétele


  • serdületlenek, hatalomalatti családtagok
  • őrültek és a tékozlók
  • gyászéven belül újraházasodott özvegyek
• Nem volt öröklési képessége a Vesta szüzeknek, illetve a keresztény császárok idején a hitehagyóknak, és az eretnekeknek
• Az öröklési képtelenség joghatása, hogy az öröklési képtelen személyre nézve nem történik delatio, vagyis részére a hagyaték nem nyílik meg
• Szerzésképtelen volt


  • aki a lex Iulia de maritandis ordinibus szabályát megsértette
  • a lex Papia Poppaea alapján a gyermektelen házaspár
  • a lex Iunia Norbana alapján a formahibával felszabadított rabszolga
  • a rosszhírű nők (feminae probrosae; csak Domitianus uralkodásától)
• Az incapacitas joghatása, hogy bár a szerzésképtelenre nézve történik delatio, az mégsem tudja megszerezni az örökséget (nincs acquisitio)
• Személyek, akik római házasságban voltak kötelesek élni


  • Római férfiak
  • Minden 20 és 50 év közötti római nő
• Ha nem voltak házasok (házasulatlanok, caelibes), nem szerezhették meg a majdan rájuk szálló hagyatékot