1. töri

• Uradalom


  A középkori gazdaság-társadalom alapegysége, a földesúr tulajdonában lévő önellátó földbirtok
• Uradalom


  • A földesúr vára / megerősített udvarháza védelmet nyújtott az uradalom lakosainak
  • A majorság (allodium) a földesúr kezelésében működött, a jobbágyok robotmunkában művelték meg, a termény a földesúré volt
  • A jobbágytelkek (vagy szántók) a jobbágyok használatában voltak, terményéből járadékot vagy pénzt kellett a földesúrnak, illetve az egyháznak (tized) juttatniuk
  • Az uradalmaknak voltak közös használatú területei is (halastavak, halászható folyók, erdők, legelők), melyeket a földesúr és a jobbágyok egyaránt használhattak
• Céhes ipar


  A középkori városi iparosok érdekvédelmi szervezete, szakmánként, városonként szerveződő csoportok
• Céhes ipar


  • Kézműipari módszerek, az egész munkafolyamatot egy jól képzett mester végzi, lehetővé téve az egyedi, művészi minőségű termékek előállítását
  • A céhmesterséget tanulók először inasok, majd céhlegények, mesterré válás - tanulmányút más városok céheinél, mestermunka elkészítése
  • A céh társadalma hierarchikus: teljes jogú tagok a mesterek, az inasok és a legények kiszolgáltatott helyzetben
  • A céhen kívüli iparosokkal (kontárok) szemben szigorú fellépés, a céh szabályait be nem tartók konkurenciát jelentettek, s többnyire gyengébb minőségen termeltek
  • Közösségi feladatok: szegényházak üzemeltetése, a város védelme
• Kereskedelem fajtái


  • Helyi: város / uradalmi központ és a környező vidék között (heti piac és évszakos vásár)
  • Távolsági: értékes luxuscikkeket, nyersanyagokat szállítottak magas haszonért
  • Közvetítő: ha a termék és a rá irányuló kereslet nem találkozik közvetlenül (pl. Velence közvetítésével jutnak el a keleti termékek a nyugat-európai vásárokba)
• Kereskedelem


  • Kereskedelmi utak: tengeren, folyón (egyszerűbb, olcsóbb, nagyobb mennyiséget lehetett szállítani) vagy szárazföldön, zarándokutak mentén (biztonságosabb)
  • A legfontosabb a levantei kereskedelem (a Földközi-tenger keleti medencéjében), keleti fűszerek és luxuscikkek szállítása arab közvetítéssel Indiáig, a Selyemúton Kínáig
  • Főbb szereplők: Bizánc + olasz városállamok (Velence, Genova, Pisa)
  • Hanza kereskedelem: Balti- és Északi-tenger (pl. Hamburg, Lübeck, Amszterdam), keletről nyersanyagok - nyugatról iparcikkek érkeztek
  • A nagy tengeri útvonalak között szárazföldi kereskedelem (központja Champagne)
  • A kereskedelem fellendülése maga után vonta a pénzváltás, pénzügyek bővülését: a legjelentősebb itáliai bankárcsaláddá a Mediciek váltak, Firenzében
• Korai kapitalizmus


  A 16. századtól a nyugat-európai gazdaság gyors ütemben fejlődött, a gyarmatokról beáramló nyersanyagok, nemesfémek, növekvő népesség, a fejlődő kereskedelem és ipar során fölhalmozódó befektethető jövedelem, a gyarmatok új piacai, fellendülő hitelezés, megjelent a tőke, amely további befektetett munka nélkül hasznot termel
• A tőkefelhalmozás megindul Nyugat-Európában, kialakult az újkort máig meghatározó gazdasági rendszer, a kapitalizmus
• A Nyugat-Európában lezajló árforradalom

  A beáramló nemesfém gyors és általános áremelkedést, inflációt generált
• A pénzbőség mindig inflációt generál, magasabb árak mellett érdemesebb a termelésbe, kereskedelembe befektetni
• A gazdasági változások alapjaiban alakították át a feudalizmus kereteit: megszűnt a jobbágy-földesúri viszony
• Közép- és Kelet-Európa mezőgazdasági termelése jó piacot jelentett Nyugat-Európa számára, az itteni földesurak érdekeltek voltak a gabona további termelésében és exportjában, majorságaikat fenntartották, ahol jobbágyaik végezték a földművelést
• A mezőgazdaság és a jobbágyrendszer Kelet- és Közép-Európában még évszázadokig fennmaradt (örökös jobbágyság)
• Európai munkamegosztás: nyugaton ipar és kereskedelem - keleten mezőgazdaság
• A földrajzi felfedezések nyomán az európai hatalmak hatalmas területeket gyarmatosítottak
• Tőke


  A korábban központi földbirtok (feudum) helyett a befektetésre váró tőke vált meghatározóvá és a fejlődés mozgatórugójává
• A Nyugat-Európában lezajló árforradalom - a beáramló nemesfém gyors és általános áremelkedést, inflációt generált
• A pénzbőség mindig inflációt generál
• Magasabb árak mellett érdemesebb a termelésbe, kereskedelembe befektetni
• Közép- és Kelet-Európa mezőgazdasági termelése jó piacot jelentett Nyugat-Európa számára (árforradalom + népességnövekedés)
• A kelet-európai földesurak érdekeltek voltak a gabona további termelésében és exportjában
• A majorságaikat fenntartották, ahol jobbágyaik végezték a földművelést
• Gyarmatosítás


  A földrajzi felfedezések nyomán az európai hatalmak hatalmas területeket szereztek meg, melyeket birodalmukhoz csatoltak és alávetett tartományként igazgattak
• A 16. században a portugálok kereskedőtelepeket, lerakatokat és erődöket hoztak létre az Indiába vezető út mentén, Kelet-Ázsiában és Brazíliát gyarmatosították
• A 16. században a spanyolok Dél-Amerikát, Közép-Amerikát, Kaliforniát, Floridát és a Fülöp-szigeteket gyarmatosították, így V. Károly császár birodalmában "sosem nyugodott le a nap"
• A 17-18. században a hollandok Dél-Afrikát, Indonéziát és egyes amerikai telepeket szereztek meg, a britek Észak-Amerika keleti partjait, Indiát és Ausztráliát, a franciák pedig Kanadát, a Mississippi-völgyet (Louisiana) és India egyes részeit gyarmatosították
• A meghódított gyarmati területek haszna

  • Zsákmányszerzés (kezdetben) - konkvisztádorok
  • Nemesfémek és más nyersanyagok kitermelése, elszállítása
  • Mezőgazdasági termények előállítása (ültetvényeken) és elszállítása
• Az őslakosság rabszolgaként dolgozott az ültetvényeken, bányákban, ami tömeges halálozáshoz vezetett
• A gyarmatosítók által behurcolt betegségek is nagy pusztításokat végeztek
• A hódítók sikereit technikai fölényük tette lehetővé az őslakosokkal szemben, ám Ázsia fejlett birodalmait nem tudták legyőzni, így ott továbbra is működött a korábban jellemző kereskedelem (keleti luxuscikkekért nemesfém)
• Világkereskedelem kialakulása


  A földrajzi felfedezések nyomán új kereskedelmi útvonalak jöttek létre
• Az Indiába vezető tengeri útvonal - Afrika megkerülésével
• Az Amerikába vezető tengeri útvonal - az Atlanti-óceánon keresztül
• Az európai kereskedelem súlypontja a mediterrán térségből az atlanti partvidékre került át (új kikötők: pl. Lisszabon, Cadíz, Antwerpen, London)
• A Hanza-kereskedelem föllendült: keletről élelmiszert és nyersanyagot szállítottak nyugatra, cserébe ipari késztermékekért
• A levantei útvonal viszont veszített jelentőségéből, mivel tengeri úton létrejött a közvetlen összeköttetés Nyugat-Európa és India (Ázsia) között
• A tengeri út megjelenése miatt a selyemút forgalma is visszaesett
• Világkereskedelem


  Nem két "tényezős", mint a középkori távolsági kereskedelem (Európa-Ázsia), hanem a világ egymástól távoli tájai alkottak közös rendszert, melynek szereplői egyre inkább összefonódtak egymással
• A központ (centrum) Nyugat-Európa és az Atlanti-óceán lett
• Amerikából Európába nemesfémeket és gyarmatárut (gyapot, dohány, cukor) szállítottak, míg Európa iparcikkekkel fizetett