Kötelmi 2

• Emptio venditio

  Adásvétel, puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis), áru megszerzése pénzért
• Emptio venditio története


  1. Ősi adásvétel: készvétel

  2. Vételár hitelezése

  3. Préklasszikus kor: adásvétel dologi ügyletből kötelmi ügyletté vált

  4. Fides jelentőségének felismerése

  5. Posztklasszikus kor: készvétel előtérbe kerülése

  6. Iustinianus kor: adásvétel visszanyeri konszenzuális jellegét
• Emptio venditio lényegi elemei

  • Felek megállapodnak az áruban és az árban
  • További kikötések (accidentalia negotii) nem befolyásolják a szerződés létrejöttét
• Adásvétel tárgyát képezhető dolgok (res in commercio)

  • Testetlen dolgok (res incorporales)
  • Más tulajdonában lévő dolgok (res aliena)
  • Jövőben létrejövő dolgok
  • Jövőben elkészítendő dolgok
  • Remény
  • Fajta szerinti, generikus vétel
• Vételár (pretium)


  Meghatározott pénzösszeg (certa pecunia)
• Vételár szabályai


  • Harmadik személy által meghatározott vételár
  • Vételár nagysága
  • Felén túli sérelem (laesio enormis/laesio ultra dimidium)
  • Ármaximalizálás
  • Bíró hivatali mérsékelése
  • Vevő tulajdonszerzése
• Diocletianus ármaximalizáló rendelete
• Iustinianus felújította a vevő tulajdonszerzésének szabályát
• Ármaximalizálás


  Diocletianus ármaximalizáló rendelete próbálta meg bizonyos taxatíve felsorolt áruk vételárát keretek közé szorítani, pl.: bérmunkák maximalizálása. A rendelet megszegőit halálbüntetéssel sújtotta, de még így sem sikerült az inflációt megfékezni.
• Bíró hivatali mérsékelése


  Kivételes esetben, méltányosság alapján a bíró hivatalból is mérsékelhette a vételárat, pl.: amikor valaki jóhiszeműen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki haszonélvezete volt (a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a vételárat)
• Vevő tulajdonszerzése

  A XII táblás törvény szerint a készvétel az általános, természetes, hogy a vevő nem szerez addig tulajdont, amíg ki nem fizette a vételárat / biztosította az eladó követelését (pl.: kezes, zálog). A klasszikus kor előtt ez a szabály kiment a gyakorlatból, de Iustinianus felújította.
• Különleges esetekben az adásvétel tárgyát képezhetik

  • Testetlen dolgok (res incorporales)
  • Más tulajdonában lévő dolgok (res aliena)
  • Jövőben létrejövő dolgok
  • Jövőben elkészítendő dolgok
  • Remény
  • Fajta szerinti, generikus vétel
• Az adásvételi szerződésből egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus) bonae fidei kötelem keletkezik, a felek mellékegyezményeket is kapcsolhattak hozzá (pacta adiecta)
• Bánatpénz (arrha poenitentialis)


  A bánatpénz tárgya mindig pénz, nem kell a szerződéskötéskor átadni, elegendő kikötni az elállás jogának ellenértékeként
• Veszélyviselés


  Készvételnél fel sem merül, ha az adásvétel megkötése és a vásárolt árunak a vevő számára történő átadása nem esik egybe, és az áru a szerződés megkötése és a dolog átvétele között vis maior folytán megrongálódott, vagy elpusztult, koronként más a veszélyviselés mértéke
• Posztklasszikus jog: a veszélyviselés elvileg attól függ, hogy kié az eladott dolog a köztes időszakban
• Klasszikus jog: az eladót a köztes időszakban custodia-felelősséggel terhelték meg, így csak a casus minor-okért felel, a vis maior-ért a vevő tartozik felelősséggel
• Iustinianusi jog: kialakulnak a vevői veszélyviselés szabályai (periculum est emptoris regula), a vevő felelőssége a vis maior-on kívül a casus minor-okra is kiterjedt, az eladó az eladott dolgot ért kárért csak vétkessége (dolus és culpa) esetén felelt
• custodia-felelősség


  A köztes időszakban a vevő csak a casus minor-okért felel, a vis maior-ért a vevő tartozik felelősséggel
• Ha az adásvétel még nem kész (emptio imperfecta), a vevői veszélyviselés szabályai sem érvényesülnek
• Nem kész az adásvétel, ha azt condicio suspensiva-hoz kötötték, a fajta szerint meghatározott áruk vétele esetén a lemérésig, leszámolásig, kiválasztásig, vagy ha alternatio van kikötve, a választásig
• Iustinianusi jog


  Kialakulnak a vevői veszélyviselés szabályai (periculum est emptoris regula), a custodia majdnem teljesen átadta helyét a culpa-ért való felelősségnek, a vevő felelőssége a vis maior-on kívül a casus minor-okra is kiterjedt, az eladó az eladott dolgot ért kárért csak vétkessége (dolus és culpa) esetén felelt, a periculum est emptoris ellensúlyozásaként a vevőt illeti meg a dolognak az adásvétel megkötésétől kezdve keletkezett minden növedéke, haszna
• Iustinianus: "azé legyen a haszon is, akié a veszély" elv
• Eladói szavatosság


  A hibás teljesítéssel kapcsolatban a törvény által előírt feltétlen helytállás, az eladót a felelősségén túl és vétkességétől teljesen függetlenül kétirányú szavatosság is terheli: jogszavatosság és kellékszavatosság
• Jogszavatosság (evictiós szavatosság)


  Az eladó szavatol azért, hogy a vevő a dolog tulajdonjogát legalább elbirtoklás útján megszerezhesse, és az adott dolog élvezetének ne legyen jogi akadálya
• Jogszavatosság fejlődési folyamata


  1. Archaikus jog: mancipatio-s vétel vevőjének joga és kötelessége volt az eladót mint jogelődjét segítségül hívni a perben

  2. Klasszikus jog: az eladó elperlésért való szavatossága ipso iure (stipulatio nélkül) is érvényesült

  3. Későcsászárkor, posztklasszikus vulgárjog: Iustinianus az elperlés következményét a vételár 2x-ében állapította meg, a mancipatio és az actio auctoritas eltűnt
• Kellékszavatosság (rejtett hibákért való szavatosság)


  Az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat a vevőnek a szerződéskötési eljárás során magának kell észlelnie
• Kellékszavatosság fejlődési folyamata

  1. Archaikus jog: az eladó felelt az árunak a stipulatio-ban megígért tulajdonságaiért és a megjelölt hibák nemlétéért

  2. Praetori edictum: az eladó formátlan ígéretéért és dolusért is felelt

  3. Aedilisi edictumok: az aedilis curulesek szigorították az eladók szavatosságát, felelőssé téve őket az áruknak bizonyos általuk nem ismert, rejtett hibáiért is

  4. Iustinianusi jog: az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelősségét kiterjesztette minden dologra
• A locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérő, heterogén tényállást: a modern dologbérletet, a munkaszerződést és a vállalkozási szerződést
• A római jog kiterjesztette a tulajdonjog védelmét minden dologra (nemcsak rabszolga és igásállat)
• A vevő ezt a jogát actio empti-vel érvényesíthette, amely nem volt a másik 2 kereset rövid határidejéhez kötve
• Eladó mentesül, ha bizonyítja, hogy az eladás után keletkezett a hiba (nem az átadáskor meglévő, mondjuk nem megfelelő használat következtében jön létre)
• Locatio conductio


  • Puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis)
  • Rendkívül tág római jogintézmény
  • A locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérő, heterogén tényállást (ezeket majd csak a középkori jog választja szét)
• 3 tényállás a locatio conductio fogalmába sorolva

  • A modern dologbérletet (locatio conductio rei)
  • A munkaszerződést (locatio conductio operarum)
  • A vállalkozási szerződést (locatio conductio operis)
• Locatio conductio


  • Az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces)
  • Szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre
  • A szerződéskötés puszta megegyezéssel történik
  • Az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit
• Locatio conductio operis


  Vállalkozási szerződés/műbérlet
• A bérlet tényállásait ÖSSZEKAPCSOLJA, hogy mindhárom esetben az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces), szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre, a szerződéskötés puszta megegyezéssel történik, az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit
• Locatio conductio rei


  • A bérbeadó (locator) egy dolgot ad át használatra (vagy gyümölcsöztetésre) a bérlőnek (conductor)
• Locatio conductio operarum


  • A bérbeadó (locator) önmagát és szolgálatait bocsátja rendelkezésre a bérlőnek (conductor)
• Locatio conductio operis


  • A bérbeadó (locator) lehetőséget nyújt arra (rendszerint egy dolog átadása révén), hogy az ő részére valaki munkával elérhető eredményt hozzon létre (pl.: előállítson valamit) a bérlő (conductor)